A kapcsolási rajz tervlapon a kapcsolási jelek, vagy a csatlakozószimbólumok azon csatlakozópontjai, amelyek vízszintesen, vagy függőlegesen pontosan egymással szemben állnak, automatikusan összekötődnek. Ezt automatikus bekötésnek nevezzük, és az így generált csatlakozólistákat automatikus bekötő vonalaknak nevezzük. A szimbólumok beillesztése és mozgatásakor megjelenik az automatikus bekötő vonal előnézete.
Az automatikus bekötő vonalak ezután tisztán grafikusak, egészen addig az időpontig, amíg a csatlakozók generálódnak. Ez sok művelet esetén automatikusan történik (pl. egy tervlap megnyitása), de kézzel bármikor végrehajtható. Az egyes csatlakozó adatait a projektbeállításokon keresztül a potenciálról vagy a csatlakozódefiníciós pontról kaphatja.
A csatlakozószimbólumok segítségével, pl. a kötéspontokkal és a keresztkötésekkel, Ön megrajzolja a csatlakozó összeköttetéseit. A csatlakozó leágazásokat és keresztkötéseket ilyenkor egyszerű pontként, vagy célmegadással lehet ábrázolni. Utóbbi esetben közvetlenül látható a csatlakozósorrend; ezt a csatlakozószimbólum belső logikája (a célkövetés) határozza meg.
A kapcsolási rajzon a csatlakozók a beállított vonaladatoknak megfelelően kerülnek ábrázolásra. A vonal adatokat projekthez, potenciálhoz, vagy egyes csatlakozókhoz lehet beállítani.
Csatlakozók forrása és célja
Egy csatlakozóhoz mindig azok az információk tartoznak, amelyikhez mindkét végükön rácsatlakoznak, ezek a csatlakozó forrása és célkészüléke. A forrás és a cél meghatározásához a program alapértelmezésben összehasonlítja a csatlakoztatott funkciók tervjeleit. Az összehasonlításhoz a szerkezetazonosítók szerkezetazonosító-kezelésbeli rendezését használják, a "kisebb" tervjel lesz a forrás. Emellett a program figyelembe veszi azokat a csatlakozókat is, amelyek nincsenek elhelyezve. Ha két funkció között több csatlakozó van, akkor az egyik funkció minden csatlakozónál a forrás, és a másik funkció minden csatlakozónál a cél.
Példa: A "kis" tervjel azonos Szerkezetazonosító esetén a Számlálónál / Csatlakozópont megnevezésénél kisebb számot jelent (pl. EB3+ET4-X1:2 < EB3+ET4-X1:5) vagy olyan Kódbetűt, amely az ábécében a másik Kódbetű előtt áll (pl. EB3+ET4-K1:2 < EB3+ET4-X1:2).
Ha nem azonos a szerkezetazonosító, akkor az azonosító szerkezetazonosító-kezelésbeli pozíciója a döntő. Itt a "kisebb" azonosító magasabb pozíciót jelent a mindenkori táblázatban. Így a beépítési hely ET1 azonosítója alapértelmezett esetben az ET3 azonosító előtt található. Ennek megfelelően pl. EB3+ET1-X1:10 a forrás- és EB3+ET3-X1:4 a célkészülék a csatlakozóban.
Megjegyzések:
- A csatlakozódefiníciós ponton keresztül megfordíthatja az egyes csatlakozókon a csatlakozó irányát (felcserélhető a forrás és a cél). A csatlakozószimbólumok (pl. sarokpont, kötéspont) nem célok. Az árnyékolások gyakran csak egyoldalúan kerülnek elhelyezésre, ilyenkor az árnyékolás maga a cél.
- Az A csatlakozók forrásának és céljának megállapítása az elhelyezésből beállítással (az Opciók > Beállítások > Projektek > "Projektnév" > Csatlakozók > Általános menüpont alatt) határozható meg, hogy a csatlakozók forrását és célját ne a tervjel, hanem a csatlakoztatott funkciók grafikai pozíciója alapján állapítsa meg a program. Ez megfelel az EPLAN 1.9 SP 1 verziója előtti viselkedésnek. A kábelcsatlakozókat nem befolyásolja ez a beállítás.
Lásd még:
Bekötések automatikus helyreállításának használata
Elhelyezés nélküli csatlakozók
Csatlakozótulajdonságok meghatározása csatlakozódefiníciós pontokon keresztül